Üdv Mindenkinek!

Szokásosan nem hagytam fel a rajzolással, csak fene sok dolgom volt ismét (szerencsére képregényes) így csak most jutottam el odáig, hogy az utóbbi idők terméseit feltegyem. 

Ezek nem túl változatosak, ismét alakrajzok, de mégis csak van egy kis előre mozdulás.

Még 2017-ből maradt rám egy decemberi rajz, felélesztettem az ismereteimet az alakrajzról, így sikeredett:

Ezek után ismét összekaptam maga, mert éreztem hogy azért jó lenne nem kiesni a gyakorlatból, így a következő rajzok készültek el:

Készült egy női alak oldal nézetből. Első nekifutásra szerintem és a példarajzok alapján, nem is sikerült olyan rosszul. Alkotódott egy háromnegyedes is, az sem lett annyira veszedelmes, de látom hogy azért nagyon érdemes utánanéznem bizonyos rövidüléseknek, és kapcsolódásoknak.

Most még mindig nem bajlódtam a részletekkel, úgymint a lábfej, kezek, és egyéb részletek megoldásával, inkább az arányosság és a kapcsolódások, rövidülések helyes bevésődésére koncentrálok. Mindkét esetben a koponya mérete, rövidülése, a mellek rövidülése, nyak, karok mérete és forgása amit én hirtelen még finomíthatónak érzek.

Bátorkodtam egy drámai mozdulatot is rajzolni, ez sem lett annyira veszedelmes, csak még szögletes, de bizonyosan jobb lesz a következő, ha a részletek is megcsillannak majd mert akkor életszerűbbé és "hihetőbbé" is válik majd.

Végezetül egy kétalakos rajz, amolyan "ki bántotta meg a csajomat?" témakörben. Látszik, hogy eléggé mereven megy még a mozdulat rajzolása, főleg a férfi feje van elcsúszva a nyakán,a bal karja is rövidebb, nem tartja hihetően. Ezeket a dolgokat is meg kell jobban néznem, hogy mitől lesz természetesebb egy ilyen mozdulat. A lányka lábai is furák, valszeg így nem áll stabilan, ez is megoldandó feladat.

Összességében mintha már nem lennének annyira baltával faragottak a figuráim, bár még merevek, részletekbe nem mertem belemenni, de most már hamarosan azok jönnek, mert szerintem az arányokkal nincs gond, ami van az javulni fog a további rajzolás során. Mondjuk úgy, hogy a hibák elkövetésével fogok tanulni.

Köszönöm a figyelmet, hamarosan újabb összefoglaló következik:)

Üdv ismét!

Igen, bizony, régen tettem fel tartalmat a Cerajedire, de ez nem jelenti azt hogy nem rajzoltam, sokkal inkább azt, hogy nagyon nem tudtam arra koncentrálni, hogy frissítsem a blogot!

Ugyanakkor ami késik nem múlik, ömlesztve megosztom veletek az elmúlt hónapok gyimilcseit:

07.13:

Itt a nyolcas arányt próbálgattam, és egy kis extraként a hátul nézetet is bepróbáltam. A rajz még mindig merev, mert a részletekkel nem törődtem, csak az osztásokkal:

08.09:

ismét egy szemből nézetű alakrajz, ahol is egy kicsit heroikusabb pózzal próbáltam enyhíteni a merevséget. Ez már szerintem egészen elfogadhatóan sikerült, habár anatómiailag még hagy maga után javítani valót. A nyolcas osztás itt már szerencsére eléggé kézből jött, nem kellett annyira utánamérnem.

08.09:

A bal oldali alak már egészen természetes az eddigiekhez képest, a jobb oldali még méricskélős. Sajnos az egyik gyengeségem a szimmetria, arra (is) nagyon kell még figyelnem:

 08.14:

Egy kis extrára vágytam, és kipróbáltam a háromnegyedes nézetet is. A második jobb oldali alaknál kicsit puskáztam, és bizony a "mankó" mérföldekkel előrébb vitte az ábrázolást, még ha nem is lett hibátlan a rajz pláne az eredetihez képest. Itt jöttem rá, hogy bizony, érdemes lenne másolnom!

08.18:

Ezen a rajzon, egy oldalnézettel is megpróbálkoztam, és mivel ismét és egyre gyakrabban jött össze a nyolcas osztás ellenőrzés nélkül, összeszedtem, hogy mely részletekre fordíthatok már több figyelmet. Kézfejek, lábfejek, és még sok sok tétel, amitől még szuperebb és hitelesebb lesz az ábrázolás!

08.18:

Az alakrajzok után egy kis időre elkalandoztam az arcábrázolás felé, konkrétan a profilrajzolás érdekelt. Nagyon, nagyon, nehezemre esik kilépni a már évek óta belém vésődött ábrázolásmódból, amit eddigi művészeti stílusom belém épített. Nagy szemek, vékony arc, minimalizált részletek amik mindig is jellemzőek voltak rám. A realista ábrázolásban viszont sokkal több és pontosabb részletre kell figyelni, ráadásul azok adják meg a figura karakterét is, így igyekszem összeszedni, mitől is arc egy arc, mivel lehet variálni. Most még ott tartok, hogy egy átlagos, női arcot szeretnék megtanulni rendesen rajzolni, mindkét oldalról, ha az meglesz, ugyanúgy mint az alakrajznál az alap formák és arányok megtanulása után, majd belevetem magam a karakterek jellemzőibe is:

09.05:

Azért még egy gyors alakrajz is becsúszott az arcrajzok közben:)

09.04:

Arcok variációi, és egy kis mimika is megjelent végül, próbaképpen. lesz még mit finomítanom a dolgokon:

09.08:

09.11:

Ismét befurakodott némi mimika is, de sajna nagyon látszódik, hogy fejből ez még nem megy, nem tudom megfejteni az arc átalakulását ilyen szitukban. Kellenek azok a mintarajzok!

10.06:

Ezek most a legutóbbi arcrajzok. Itt már volt referencia képem, és kicsit meg is puhultak a vonalak, amik segítettek megérteni azt hogy milyen kapcsolódások vannak a nyak és az áll között. A szemeket is igyekszem arányosan alakítani, és visszavenni abból a régi nagy szem beidegződésből. A homlok, orrnyereg, orr, áll arányokat is figyeltem. Konkrétan azt vettem észre, hogy ha a homlok, orr és az alatta száj áll kombó pont elharmadolja az arcot, akkor lesz egy szemnek is tetsző, amolyan jó ránézni érzetű rajzunk.

Összegezve a dolgokat: a test ábrázolás következő állomása, a részletek, jellemzők felkutatása, minden területen, szimmetria gyakorlása, női, férfi verzióban. Ugyanezt kell megtanulnom a hát, és háromnegyedes nézőpontból is.

Arc ábrázolás területén pedig, szemből, háromnegyedből, az arc osztásai, jellegzetes formák gyakorlása. Azután jöhetnek a karakter jellemzők és minden más, de ez még kicsit arrébb van:) Drukkoljatok nekem, hogy több időt tudjak szánni a dologra!

Köszönöm a figyelmet!

Üdv Mindenkinek!

Az elmúlt időkben sutyiban sokat gyakoroltam a nyolc fej arányos felosztású alak rajzolást, és kérem alássan azt kell jelentenem, hogy egyre jobban megy a dolog:) Szoktam még téveszteni, de kb fél fejnyit, ami az előző kb hat fej leosztáshoz képest szerintem elég nagy ugrás. Azzal jutalmaztam magam, hogy a fejeket kicsit tovább fejlesztettem a szokásos arctalan verziónál:)

Íme sorrendben a termés:

Látható hogy mennyivel maradtam le a nyolcas osztástól. Az izmok, kezek, és egyéb részletek itt még mindig nem kidolgozottak, és megfejtettek, de most már lassan bátorkodom azokra is több időt fordítani.

Íme egy olyan alak rajz amit rögtön, minden előrajzolás (ceruzás) nélkül született tollal. Ennek annyira örültem, hogy pókember maszkot kapott:)

Ez a kettő alakos pedig a legfrissebb rajz. Itt már megpróbálkoztam egy női alakkal is, aki fekete macska maszkot kapott, a jóember pedig bat man sitykát. Ezeknél a rajzoknál figyeltem egy referencia képet, amin igyekeztem megfejteni a mellizom és a felsőkar izmainak találkozását, meg azt, hogy mennyire távolodik el a két kar a felsőtesttől úgy, hogy azért se túl merev, se túl elálló ne legyen.

Szerintem, most már a hosszanti arányokkal nem lesz annyira gondom, ha továbbra is ellenőrzöm, és gyakorlom a dolgot. Közben elkezdem az izmokat is behatóbban átnézni, és azt hogy hogyan kell őket ábrázolni hogy még ennyire se legyenek baltával faragottak az alakok. Ahogy nézem, még a szimmetriával lesz sok sok gondom,de arra is figyelni fogok.

Amint úgy érzem, hogy eljutottam oda, hogy biztonságban tudok alakot rajzolni, készítek egy amolyan összegzés félét, ahol az első rajzoktól kezdve a már egyre pontosabb tanulmányokat összehasonlítva összegzem az eddig tanultakat. Hamarosan remélem ismét jelentkezhetek!

Sziasztok!

Nem tűntem el, gyakoroltam rajzoltam, amikor tudtam időt fordítani rá! Sok sok rajz született, és legtöbbje ugyanazokat a hibákat hozta mint az első próbálkozások. Ezekkel nem is terhelnék senkit sem. Leginkább a túl rövid test arányok, konkrétabban a hat, hat és fél fejes testarány hibák jöttek elő. Egy idő után már csak arra koncentráltam, hogy meglegyen a nyolcas arány, és nem törődtem azzal hogy mennyire vastagok a testrészek és egyéb részletek. Ebből az lett, hogy sikerült egyszer kétszer egészen szépen megközelítenem a nyolcas arányt:) Haladás van kérem alássan. Ezt fogom most a jövőben gyakorolni, hogy rögzüljön.

Jó referencia képeket keresek most az ellenőrzéshez. Találtam a Barcsay féle anatómia könyvben is jó rajzokat ehhez, meg egy másik kicsit könnyebben használható ábráz, az most az alapom. Arra másoltam rá ezt a két rajzot is ellenőrzés képpen:

 A csontvázon látszódó beosztáson is jól megfigyelhetők a viszonyítási pontok, méghozzá hogy egyes fejadagok melyik pontig érnek el az emberi testen. Ezek ahogy nézem, elégé megjegyezhető pontok.Ezzel lehet nagyon jól ellenőrizni, hogy tényleg jól oldottuk-e meg a dolgot.

Az jár a fejemben, hogy amikor mozdulatot rajzol az ember, akkor nem, vagy csak nagyon körülményesen tudja hozzászámolgatni a testhez a fejarányokat, és így az esetben még jobban a szemére és a beépült arányérzékére kell hagyatkoznia. Ahogy nézegettem profi képregény rajzolók műveit, azért nekik is becsúszik itt ott egy két érdekes testarány. Viszont nem akkora torzulások azok, hogy feltűnőek legyenek, és emiatt torzak legyenek az alakok. Az biztos hogy sok sok gyakorlás kell ahhoz hogy kialakuljon ez a fejbeni arány kontroll.

Gyanítom, hogy ha eljutok majd arra a szintre is, akkor ezt a kérdéskört is jobban meg tudom majd válaszolni.

Most vissza a gyakorláshoz, nyolc fej arány kihívás elfogadva:) Hamarosan már remélhetőleg a részletesebb arányok (végtagok, fej stb) és formák feltérképezése is megtörténhet!

Üdv ismét!

Egy nagyon húzós legénybúcsúból felocsúdva jelentkezem ismét, ezért ha a kelleténél is több helyesírási hibát láttok, előre is elnézést kérek érte! :)

Szóval ott tartok a tréningben, hogy megpróbálok fejből alakot rajzolni, megnézendő, mennyire vagyok kiművelve ezen a téren. Hááááát, nem igazán...

Mellékelem a rajzokat, melléjük a példaképeket, és olyan variációkat, amin egymásra vannak téve.

Íme az első. Ezen már most kapásból látszik, hogy mi is a legszembetűnőbb baj. Rövid a jóemberem. Sikerült a nyolc fej magasságból elég erősen lefaragnom. Ugyanakkor bárhogyan próbálkoztam, mindig gönyék lettek az alakok. Mintha összehúznák a vállukat, meg görbék lennének. Ez az első jóember például elég combos is lett, és ráadásul a perspektívát is eléggé elhanyagoltam, lévén hogy a figura minden pontja kb szemmagasságban van ábrázolva. Ejnye no, mondom ezt magamnak!

Így egymásra rakva a képek, jól mutatják, milyen sok sok részletet kell még tisztáznom:

Nem is nagyon lehet mit rágódni a dolgokon, hiszen eléggé látszódik, hogy első körben mit kell korrigálnom. Szerintem legalább is, az arányokat kell sokkal jobban belőnöm, teát a nyolc fej beosztást berögzítenem, ami remélem majd a karok hosszát is beigazítja. Ugyanakkor a szimmetrikus méretek, (bal, és jobb oldali testfél arányok, szemek aránya, és eltolódása) is erősen beleszól abba, hogy jól mérjem be a dolgokat. Ezek minden rajznál előjönnek, nemcsak az alaktanulmányoknál. Erre is figyelnem kell még inkább. A karok elhelyezése a test mellett, a lábfej, és combok problémája is ott van a szemem előtt, azok lesznek a következők! Van mit gyúrni:).

Hamarosan visszatérek hát a remélhetőleg pontosabb rajzokkal!

Nosza hát!

Amidőn rajz tanítással foglalkoztam, mindig azzal kezdtem az új tanítványokkal való ismerkedést, hogy amolyan állapotfelmérést végeztem. Megkértem őket, hogy hozzák el nekem a rajzaikat, de legfőképpen azokat, amiket nem mutatnának meg. Ezt a módszert egy nagyszerű gödöllői művésztől lestem el, akit Fábián Dénes Zoltánnak hívnak. Ő ugyanezt kérte tőlem amikor tanácsért fordultam hozzá, mert tudta hogy nem az a lényeg hogy mit tudok, hanem hogy mi az amit még nem. 

A másik verzió az, hogy megkérem őket, hogy rajzoljanak nekem, esetleg egy beállítást, vagy bármit. Erre az szokott lenni a reakció, hogy : "Nagyon izgulok hogy milyen lesz, biztosan béna leszek, mert nem is tudok rajzolni".

Erre csak az lehet a logikus válasz, hogy ha már tudsz rajzolni, akkor tök felesleges tanulni járni nem? Ha meg nem tudsz miért várná-e bárki tőled, hogy jól rajzolj? Akkor meg teljesen indokolatlan rosszul éreznie magát az embernek, vagy szégyenkeznie. Logikus nem?

Na ezekből a tapasztalatokból erőt véve prezentálom eddigi próbálkozásaim gyümölcsét!

Már régen érett bennem az igény arra hogy képezzem magam ezen a területen és volt olyan hogy meg akartak bízni hasonló stílusú képregény megalkotásával, ezért születtek ez irányú próbálkozások! Tavaly tudatosan elővettem egy füzetet, és abba kezdtem el rajzolgatni. Megnéztem, hogy fejből mennyire megy az alakrajz, és a profil rajzolása. Így sikerültek:

Mint látható, 2016. 03. 12-én már kicsivel több mint egy éve készültek ezek a profilok.

Ez pedig, napra pontosan egy éve (azóta már április lett :D) :

Alakrajzok, és egy portré. Most így visszanézve (azóta gyakoroltam :) azok az alakok eléggé baltával faragottak lettek:) Kb 2016. 09.10. körüli rajzok:

 Egy kis x-men-es beütésű alakpróbálkozás jobb oldalt, és profilok csomagja (2016. 009 13) :

Itt megpróbálkoztam egy kis dinamikát belevinni az egyik jelenetbe, hogy lássam, mennyire számít az illúzió szempontjából ha nem statikusan álldogálnak az alakok (2016. 09. 15-16.) :

2016. 10. 14.:

 Eme lányka, és a két jóember már két három éve rajzolódott meg, de sajnos időpontokat nem írtam melléjük:

 Hoppá, itt van még egy tanulságos rajz! (09.13.) :

Innentől pedig az ideiek következnek:

2017. 02. 03. Itt már megpróbálkoztam egy mosollyal is:

2017. 02. 03 és 07.:

 Telefonnal, és ujjal rajzolva valamikor egy két hónapja:

Ipad-del, és stylus-szal rajzolva (2017. 02. 21.) :

Nos hát ilyen próbálkozásaim voltak az utóbbi egy évben. Kb ezek után jött az első bejegyzésben már említett forgatókönyv, aminek hatására különösen fontos lett hogy rákanyarodjak a villámgyors fejlődés rögös sztrádájára!

Miféle észrevételeim adódtak eme rajzok nézegetése után? Leírom most jól:

Elkövettem azt a fene nagy hibát, amit a legtöbb kezdő rajzoló szokott, és amit mindig gonosz mosollyal szoktam figyelni hogy felróhassam nekik:) Vegyünk például esetünkben egy portrét. Az emberek többsége ha valakivel beszélget vagy a látókörébe kerül valaki, először az arcát szokta figyelni. A karaktert szoktuk elsőként megnézni, és elraktározni a memóriánkba, hogy később minél hamarabb fel tudjuk ismerni az illetőt. Csak ha több idő áll rendelkezésünkre, akkor tudunk elmerengeni a részleteken. Ruházat, testalkat stb... Van egy kivétel amikor kifejezetten a testalkat kerül elsődlegesen a figyelmünkbe, legfőképpen ha bikinis lányokkal van dolgunk, de ez most nem az a téma :)

Visszakanyarodva: Azt a hibát követik el sokan, hogy portré esetében elkezdik megrajzolni az arcot. Aztán a fejet hozzá.... aztán ....rajzolnák a többit is, amikor észreveszik, hogy marhára nem fér el a többi részlet a rajzlapon.

Megoldás a jelenségre tapasztalataim szerint: bármit rajzolunk, képet, és kompozíciót rajzolunk! Minden képen van főszereplő és mellékszereplők. Főszereplő az ami elsődlegesen felkelti a figyelmünket, vagy aminek fel kell keltenie a figyelmünket. Portré esetében ez az arc. De nincs főszereplő mellékszereplők (fej, haj, váll, ruha háttér, és egyéb kiegészítők) nélkül. Hiába rajzoljuk meg szépen az arcot, ha nem tudjuk az egészben elhelyezni egy kompozícióban. Ha nincs tere, ha az arc aránytalanul nagy a fej egészéhez képest, ha nincs koponyája, mert nem férne el a papíron, ezért "lenyessük", teljesen mindegy milyen jól rajzolunk, és hogy mit. 

Ezért azt figyeltem meg, hogy az a jó, ha a választott formátumunkból kiindulva, és abba belekomponálva az egész téma által elfoglalt tömeget vázoljuk fel. Aztán haladunk a kisebb egységek felé, kibontva a fej, a nyak, a felsőtest tömegeit. Utána az arcon belüli elosztásokat, a hajat, a ruha jellemző íveit és így tovább, fejlesztve a rajzot a legkisebb részletekig, vagy ameddig el akarunk menni az ábrázolásban. 

Lehetséges az is, hogy egy orrból kiindulva kezdünk el rajzolni, de ahhoz is előbb érdemes belelátni az egész kép elrendezését a rendelkezésünkre álló felületen. Lehet így is jól kialakított kompozíciót létrehozni, csak ezerszer nehezebb a kisebb részletből a nagyobb felé fejleszteni a képet, mint fordítva, a már említett nagyból a kicsi felé haladva. Emellett, sokkal nagyobb a hibalehetősége, rengeteg javítanivalót eredményez, időben iszonyú sokat emészt fel, és indokolatlanul felesleges.

Az eredmény lehet ugyanaz, annyi a különbség, hogy a kicsiből nagy felé építkezni sokkal nehezebb, és max annyira jó hogy tehetségkutató műsorokban elbűvöljük vele a totál hozzá nem értő közönséget. Például amikor valaki Ray Charles portréját festi meg úgy hogy a kép fejjel lefelé van, aztán megfordítja. Semmi értelme azon kívül, hogy produkció, gyakorlati előrelépést pedig nem nyújt a szakmának.

Na és hogyan kapcsolódik ez a sok szöveg ahhoz amit én baltáztam el? Borzasztóan egyszerű!

Hogy amikor ezeket a vázlatokat rajzoltam, nem gondoltam arra, hogy hiába tanulok meg szépen arcot rajzolni, vagy alakot, ha nem rendezem kompozícióba. Ha az arc foglalja le az agyamat, elsikkadnak más, ugyancsak fontos részletek, és nem fejlődnek egyszerre a többi motívummal. Ebből lesz az hogy kezek, lábak és egyéb részletek aránytalanok, esetlegesek, lesznek és miután berögzülnek, sokkal több időt vesz igénybe a kigyomlálásuk, mintha időt fordítottam volna rá hogy helyesen rögzüljenek a vinyómba.

Úgyhogy taktikát váltok, és jól elkezdek első körben az alak és mozdulat rajzolással foglalkozni. ha abban már biztonságban fogok mozogni, megyek majd bele a többi részletbe és így tovább...

Ez volt hát a leltározás, a továbbiakban kevesebb szöveg, és több rajz van kilátásba helyezve!

Hamarosan akkor jönnek az új rajzok, addig is mindenki nyomuljon kifelé mert tavasz van:)!

Kedves Olvasóim!

Íme hát beváltom amit (magamnak) ígértem. Elkezdem megtanulni a klasszikus realisztikus képregény stílust, amit ezidáig kihagytam.

Terveim szerint minden nap szeretnék rászánni egy kis időt arra, hogy fejlesszem magamat. Ebbe tuti bele fog szólni sok sok minden, de maximálisan igyekezni fogok betartani a mindennapi alkotást. Az így született rajzokat fel fogom ide tenni a blogra, és minden rajzhoz mellékelni fogom az ahhoz fűződő tanulságokat, és hogy mi alapján vettem észre a hibákat. Azért is lesz érdekes ez a dolog, mert így kiderül az is hogy mire nem figyelek, mert tuti lesz olyan hiba a rajzokban, amiket csak később, sokkal tapasztaltabb szemmel fogok észrevenni.

Első körben szeretném az előzményeket megosztani.

Jómagam amióta eszemet tudom, rajzolok. Első körben rongyosra másoltam, (indigóval írógéppapírra) Fazekas Attila Csillagok háborúja, és Birodalom visszavág képregényeit. Annyira elbűvöltek a képek, hogy még olvasni sem tudtam, de rögtön belehabarodtam a Star Wars világába. Ez a szerelem azóta is töretlenül tart. 

Neki köszönhetem hát hogy elkezdtem rajzolni! Ezt nem mondtam neki, pedig lett volna már rá lehetőségem, de tuti százak mentek hozzá ezzel a szöveggel, így gondoltam nem terhelem vele.

Önállóan képregényt rajzolni kb 9 éves koromtól kezdtem, de 15 évesen beszippantott a képzőművészet és szobrászkodni és festeni kezdtem. Itt és már elkezdtem erősen képezni magam látvány utáni rajzolásból.

Utána következett az Eszterházy Főiskola Egerben. Itt rajz-vizuális kommunikáció szakon tanultam, és képzetem magam, ebben mesterem Földi Péter volt. Itt ismerkedtem meg nagyszerű barátommal és alkotótársammal Szél Miklós Mukkával és ismét visszatértem a képregényekhez. Ezen tevékenységünk a Pozor blogban teljesedett ki, ami azóta is aktív. Link hozzája: www.pozor.hu

Utána pedig a Majomdaráló képregény blogot kezdtem el alkotni, az is töretlenül aktív a mai napig is, ezt is megtekinthetitek itt: www.majomdaralo.blog.hu

Szóvar röviden így alakult a pályám eddig. Rajzolok amióta az eszemet tudom, képeztem magam, szakmámban sikeresnek bizonyulok. Mondhatjuk hogy nagyon gyakorlott lettem, sziporkázva rajzoltam fel alá fejjel lefelé, hurikánban, csukott szemmel, sötét szobában miközben majmok kergettek.

Egészen addig amíg meg nem bíztak egy reklám storyboardjának elkészítésével, nagyon csúfosat buktam. Annyira nem sikerült fejből (eltérve a szokásos stílusomtól) realisztikus emberalakokat és környezetet rajzolnom, hogy csak álltam, és pislogtam. Erről csak azért nem teszek ki képet, mert titoktartási szerződést írtam alá hogy nem osztok meg belőle semmit. Ugyanakkor nem akarom hogy rögtön öngyilkossági hullámot generáljak már az első bejegyzéssel!

Tehát ez az élmény vezetett rá hogy eme hiányosságomat fenemód pótolnom kell, pláne hogy már egy két éve terveztem is hogy elkezdem.

A tünetek felismerése egyszerű! Eddig nem voltam rákényszerülve a fejből való ralisztikus ábrázolásra. Eddigi kialakult stílusom ami az agyamból születik az a már említett Majomdaráló és Pozor stílusa. A realisztikus verziót pedig totálisan kihagytam. Viszont az már egy kis előnynek számíthat, hogy nem elölről kell kezdenem a tanulást, lévén hogy van előképzettségem:)

Úgyhogy most belecsapok a lecsóba! Eme blog ennek a kalandnak az állomásait hivatott lejegyezni, magamnak, és másoknak is okulás képpen, hátha ezzel tudok segíteni azoknak akik hasonló cipőben járkálnak mint én!

Ugyanakkor azért is osztom meg veletek ezt a blogot, mert legendás elkezdő vagyok, de a befejezések azok nagyon gyakran elmaradnak! Ti lesztek hát (ha vállaljátok) a felügyelőim, akik rám szólhattok, hogy ne linkeljem el a dolgot:)

Indul a móka, drukkoljatok ezerrel:)