Nosza hát!

Amidőn rajz tanítással foglalkoztam, mindig azzal kezdtem az új tanítványokkal való ismerkedést, hogy amolyan állapotfelmérést végeztem. Megkértem őket, hogy hozzák el nekem a rajzaikat, de legfőképpen azokat, amiket nem mutatnának meg. Ezt a módszert egy nagyszerű gödöllői művésztől lestem el, akit Fábián Dénes Zoltánnak hívnak. Ő ugyanezt kérte tőlem amikor tanácsért fordultam hozzá, mert tudta hogy nem az a lényeg hogy mit tudok, hanem hogy mi az amit még nem. 

A másik verzió az, hogy megkérem őket, hogy rajzoljanak nekem, esetleg egy beállítást, vagy bármit. Erre az szokott lenni a reakció, hogy : "Nagyon izgulok hogy milyen lesz, biztosan béna leszek, mert nem is tudok rajzolni".

Erre csak az lehet a logikus válasz, hogy ha már tudsz rajzolni, akkor tök felesleges tanulni járni nem? Ha meg nem tudsz miért várná-e bárki tőled, hogy jól rajzolj? Akkor meg teljesen indokolatlan rosszul éreznie magát az embernek, vagy szégyenkeznie. Logikus nem?

Na ezekből a tapasztalatokból erőt véve prezentálom eddigi próbálkozásaim gyümölcsét!

Már régen érett bennem az igény arra hogy képezzem magam ezen a területen és volt olyan hogy meg akartak bízni hasonló stílusú képregény megalkotásával, ezért születtek ez irányú próbálkozások! Tavaly tudatosan elővettem egy füzetet, és abba kezdtem el rajzolgatni. Megnéztem, hogy fejből mennyire megy az alakrajz, és a profil rajzolása. Így sikerültek:

Mint látható, 2016. 03. 12-én már kicsivel több mint egy éve készültek ezek a profilok.

Ez pedig, napra pontosan egy éve (azóta már április lett :D) :

Alakrajzok, és egy portré. Most így visszanézve (azóta gyakoroltam :) azok az alakok eléggé baltával faragottak lettek:) Kb 2016. 09.10. körüli rajzok:

 Egy kis x-men-es beütésű alakpróbálkozás jobb oldalt, és profilok csomagja (2016. 009 13) :

Itt megpróbálkoztam egy kis dinamikát belevinni az egyik jelenetbe, hogy lássam, mennyire számít az illúzió szempontjából ha nem statikusan álldogálnak az alakok (2016. 09. 15-16.) :

2016. 10. 14.:

 Eme lányka, és a két jóember már két három éve rajzolódott meg, de sajnos időpontokat nem írtam melléjük:

 Hoppá, itt van még egy tanulságos rajz! (09.13.) :

Innentől pedig az ideiek következnek:

2017. 02. 03. Itt már megpróbálkoztam egy mosollyal is:

2017. 02. 03 és 07.:

 Telefonnal, és ujjal rajzolva valamikor egy két hónapja:

Ipad-del, és stylus-szal rajzolva (2017. 02. 21.) :

Nos hát ilyen próbálkozásaim voltak az utóbbi egy évben. Kb ezek után jött az első bejegyzésben már említett forgatókönyv, aminek hatására különösen fontos lett hogy rákanyarodjak a villámgyors fejlődés rögös sztrádájára!

Miféle észrevételeim adódtak eme rajzok nézegetése után? Leírom most jól:

Elkövettem azt a fene nagy hibát, amit a legtöbb kezdő rajzoló szokott, és amit mindig gonosz mosollyal szoktam figyelni hogy felróhassam nekik:) Vegyünk például esetünkben egy portrét. Az emberek többsége ha valakivel beszélget vagy a látókörébe kerül valaki, először az arcát szokta figyelni. A karaktert szoktuk elsőként megnézni, és elraktározni a memóriánkba, hogy később minél hamarabb fel tudjuk ismerni az illetőt. Csak ha több idő áll rendelkezésünkre, akkor tudunk elmerengeni a részleteken. Ruházat, testalkat stb... Van egy kivétel amikor kifejezetten a testalkat kerül elsődlegesen a figyelmünkbe, legfőképpen ha bikinis lányokkal van dolgunk, de ez most nem az a téma :)

Visszakanyarodva: Azt a hibát követik el sokan, hogy portré esetében elkezdik megrajzolni az arcot. Aztán a fejet hozzá.... aztán ....rajzolnák a többit is, amikor észreveszik, hogy marhára nem fér el a többi részlet a rajzlapon.

Megoldás a jelenségre tapasztalataim szerint: bármit rajzolunk, képet, és kompozíciót rajzolunk! Minden képen van főszereplő és mellékszereplők. Főszereplő az ami elsődlegesen felkelti a figyelmünket, vagy aminek fel kell keltenie a figyelmünket. Portré esetében ez az arc. De nincs főszereplő mellékszereplők (fej, haj, váll, ruha háttér, és egyéb kiegészítők) nélkül. Hiába rajzoljuk meg szépen az arcot, ha nem tudjuk az egészben elhelyezni egy kompozícióban. Ha nincs tere, ha az arc aránytalanul nagy a fej egészéhez képest, ha nincs koponyája, mert nem férne el a papíron, ezért "lenyessük", teljesen mindegy milyen jól rajzolunk, és hogy mit. 

Ezért azt figyeltem meg, hogy az a jó, ha a választott formátumunkból kiindulva, és abba belekomponálva az egész téma által elfoglalt tömeget vázoljuk fel. Aztán haladunk a kisebb egységek felé, kibontva a fej, a nyak, a felsőtest tömegeit. Utána az arcon belüli elosztásokat, a hajat, a ruha jellemző íveit és így tovább, fejlesztve a rajzot a legkisebb részletekig, vagy ameddig el akarunk menni az ábrázolásban. 

Lehetséges az is, hogy egy orrból kiindulva kezdünk el rajzolni, de ahhoz is előbb érdemes belelátni az egész kép elrendezését a rendelkezésünkre álló felületen. Lehet így is jól kialakított kompozíciót létrehozni, csak ezerszer nehezebb a kisebb részletből a nagyobb felé fejleszteni a képet, mint fordítva, a már említett nagyból a kicsi felé haladva. Emellett, sokkal nagyobb a hibalehetősége, rengeteg javítanivalót eredményez, időben iszonyú sokat emészt fel, és indokolatlanul felesleges.

Az eredmény lehet ugyanaz, annyi a különbség, hogy a kicsiből nagy felé építkezni sokkal nehezebb, és max annyira jó hogy tehetségkutató műsorokban elbűvöljük vele a totál hozzá nem értő közönséget. Például amikor valaki Ray Charles portréját festi meg úgy hogy a kép fejjel lefelé van, aztán megfordítja. Semmi értelme azon kívül, hogy produkció, gyakorlati előrelépést pedig nem nyújt a szakmának.

Na és hogyan kapcsolódik ez a sok szöveg ahhoz amit én baltáztam el? Borzasztóan egyszerű!

Hogy amikor ezeket a vázlatokat rajzoltam, nem gondoltam arra, hogy hiába tanulok meg szépen arcot rajzolni, vagy alakot, ha nem rendezem kompozícióba. Ha az arc foglalja le az agyamat, elsikkadnak más, ugyancsak fontos részletek, és nem fejlődnek egyszerre a többi motívummal. Ebből lesz az hogy kezek, lábak és egyéb részletek aránytalanok, esetlegesek, lesznek és miután berögzülnek, sokkal több időt vesz igénybe a kigyomlálásuk, mintha időt fordítottam volna rá hogy helyesen rögzüljenek a vinyómba.

Úgyhogy taktikát váltok, és jól elkezdek első körben az alak és mozdulat rajzolással foglalkozni. ha abban már biztonságban fogok mozogni, megyek majd bele a többi részletbe és így tovább...

Ez volt hát a leltározás, a továbbiakban kevesebb szöveg, és több rajz van kilátásba helyezve!

Hamarosan akkor jönnek az új rajzok, addig is mindenki nyomuljon kifelé mert tavasz van:)!